A tapenade (ejtsd tapönád) egy olyan Provence-i fűszeres krém, melynek alapvető összetevője a szardella, a tonhal, az olajbogyó és a kapribogyó.
Úgy tudni, hogy 1880-ban egy Marseille-i séf, Meynier, „segítette a napvilágra”. Főtt tojások belsejét töltötte meg az összezúzott töltelékkel. Fűszer csak később került az eredeti receptbe. Az olajbogyó színének megfelelően létezik fekete és zöld változatban is.
Read more: http://lacuisine.blog.hu/2012/05/24/bogyo_a_pureben#ixzz1vmApLFK6
Egyszerűen elkészíthető, finom és viszonylag olcsó süti receptet posztoltunk a franciafinomsagok.hu-n:
A ’far’ (ejtsd fár) Bretagneban őshonos, de ízéből és egyszerűségéből adódó érdemeinek köszönhetően jó ideje a régió határain túl is közimert. Szokás mondani, hogy mindenhol jó, de legjobb otthon. Ha a ’far’ beszélni tudna, gyanítom, ő nem osztaná ezt a véleményt, hiszen hivatásos és hobby-gasztrológusok hasában érzi a legjobban magát.
Read more: http://lacuisine.blog.hu/2012/05/10/palacsintalepeny_bretagne_i_modra#ixzz1uSrYWx6R
Egyszer úgy hozta a sors, hogy csaknem egy teljes héten át löncshúson éltem. Biztosan akad olyan gasztrofil, aki – ismerve a löncshús néven forgalmazott dobozolt katasztrófát – erre azt mondaná, hogy az nem élet, akkor inkább a halál. Nos, a löncshús a halálnál biztosan jobb, de minden más összevetésből valószínűleg vesztesen kerülne ki.
Read more: http://lacuisine.blog.hu/2012/04/26/huspastetom_hazilag#ixzz1t9Y80p00
Féléve érleltet bontottunk ki a fotózáshoz. Mondanom sem kell, hogy a legkomolyabb kulináris élményeim közé tartozik a megkóstolása
Elkészítettem életem első kenyerét!!! ÉS finom!!!
CBA-ban nem volt BL80as liszt ezért egy drágább 430Ftos TBL70-es fehérliszttel próbálkoztam.
DolceVita receptjén csak annyiban módosítanék, hogy 1,5 tk só helyett 1 tk is elég lesz mégsem módosítanék, illetve aki szereti enyhén sósan az bátran tehet bele akár 2-2,5 tk sót is. Persze attól is függ, hogy milyen sót használsz, hiszen különböző erősségű sókat lehet ma már kapni. De jelen esetben a hagyományos jódozott zacskós kiszerelésű változatot használtam:
Hozzávalók: 2,5 dl-es csésze, 3 csésze BL 80-as liszt (fehérkenyérnek való liszt), 1,5 csésze víz, kicsit kevesebb, mint fél tk szárított élseztő, 1,5 tk só
1. liszthez keverem a sót és az élesztőt, jól elkeverem őket (mivel többet nem nagyon kell keverni)
2. Hozzáöntöm a vizet, elkeverem (3-4 fordulat), 12 órát kelesztem (célszerű este elkészíteni). Az állaga nokedli tésztához hasonlóan folyós, ne gyúrható tésztára számítsunk!
3. 12 óra múlva, kovász-szerű massza lesz belőle, kiöntöm a tálból, áthajtogatom, mindkét oldalát belisztezem, letakarom konyharuhával és 30 perig pihentetem
4. A sütőt 250 fokra felmelegítem, egy fedeles, ovális alakú jénai edényt előmelegítek a sütőben
5. A fél óra elteltével a tésztát az előmelegített tálba, majd a sütőbe teszem. Lefedve 30 percig sütöm, majd fedő nélkül 20-25 percig.
köt blog! Az indexes TBG kisfilmjével
Valamikor, még az idők kezdetén, közvetlenül a reggeli elterjedése előtt, az ember azért evett, hogy éljen… Nem is oly rég, néhány évszázaddal ezelőtt, azonban az ízek élvezete és az ízlelőbimbók különböző mennyei ízekkel való bizsergetése túllépett a táplálkozás egyszerű keretein. A konyha egyre inkább „műteremmé” vált, ahol neves séfek és hétköznapi háziasszonyok egyaránt alkotásba merültek. A francia pot au feu, avagy fazék a tűzön, egyike a jóértelemben ízborzongató és egyben hallatlanul egyszerű, őshonos gall ízvilágnak.
Read more: http://lacuisine.blog.hu/2012/04/12/fazek_a_tuzon_pot_au_feu#ixzz1rok9WXL2
Lemondott Plágium Palibácsi?
NA és?
Új recept a LaCuisine-n!!!!! NAGYON FINOM!!!
to crumble’ annyit jelent, mint morzsolni. A hagyományosan gyümölccsel készülő brit specialitás francia barátaink igencsak nagy kedvence. Bár a történelemkönyvekből úgy sejlik, angolok és franciák évszázadokon át perlekedtek, íme a bizonyítéka annak, hogy a két nemzet békés korszakai kulináris gyümölcsöket is hoztak. Az én okfejtésem szerint a francia kultúrába oltott, belga alapanyagot sem nélkülöző, angol származású crumble olyannyira finom, hogyha két, egymással hadban álló nemzet vezetői egy crumble-reggelit elköltenének egymás társaságában, garantáltan letennék a fegyvert.
Read more: http://lacuisine.blog.hu/2012/04/02/a_franciasitott_angol_belga_sutemeny#ixzz1qsrTNj6B
Anikó-krumpli
A burgonya olyan, akár a keringő, a bécsi waltzer: soha véget nem érően lehet táncolni/főzni, és soha nem ugyanaz, soha nem megunható. Könyveket lehetne írni a krumplireceptekről, és írtak is. A petrezselymes újburgonya, a krumplipüré vagy a sült krumpli levethetetlenül hozzátartozik életünkhöz, s miért is akarnák levetni. A krumpli a bölcsőnk és a sírunk, élünk-halunk érte, hozzánk tartozik, mint az egykori tahiti bennszülöttekhez a fűszoknya, nem adnánk oda semmiért. Krumpli nélkül nem élet az élet, a krumpli társadalomszervező erő és politikafüggetlen, nincs olyan változata, amelyet valaki nem szeretne. Én valamennyit szeretem.
Read more: http://lacuisine.blog.hu/2012/03/23/aniko_krumpli#ixzz1pxvWXzhm
A párizsi bisztrók sztárja visszatér! Az eltűnt idő nyomában c. regényfolyam II. kötetében (Proust - Bimbózó lányok árnyékában) mellékszereplőként felbukkanó harapnivaló már az 1900-as évek elején nagy sikernek örvendett. Bisztrós fellépései során klasszikus megjelenés jellemzi: toast kenyér benne egy szelet sonkával, valamint reszelt sajttal a tetején. Gyakran Croque Madame kíséretében érkezik, aki kivétel nélkül mindig tükörtojást visel fejdíszként.
Read more: http://lacuisine.blog.hu/2012/03/01/lazacos_monsieur#ixzz1o4DdTi2N
